2017. augusztus 3.

057. (18+) Pszichopaták az álmaimban avagy az Álom TAG

Nem terveztem mára bejegyzést, viszont az éjszakám úgy alakult, hogy muszáj vagyok róla írni. Nem, nem buliztam át és ehhez hasonlók, egyszerűen csak álmodtam. De még hogy mit! Ebben a bejegyzésben felfedem a - korántsem normális - álmaimat. 👽 A TAG kérdéseit megtaláljátok ITT. »

1. Szoktál álmodni? - Ritkán szoktam csak. Vagy éppen olyan jelentéktelen álmaim vannak, hogy nem emlékszem rájuk, viszont mikor álmodom egy jót, akkor az nagyon üt! 😃 A következő sorok merőben durvák lesznek, főleg a bővebben (2. kérdés) után, szóval saját felelősségre olvass.

2. Mit álmodtál utoljára? - Na most jön képbe a mai álmom. Azt álmodtam, hogy szültem. Nem ez az első eset erre (mármint hogy álmomban szülök), korábban azt álmodtam, hogy a pár hónapos kisbabámmal játszottam otthon, mikor hazajött a férjem és vitáztunk azon, hogy mindig csak dolgozik és nem is törődik a csöppséggel. Remélem, nem ez a jövő vár rám... Ma ennek az előzményeit álmodtam meg: konkréten megszültem, na jó, jobban mondva csak szülni készültem. Itthon voltunk, édesanyám, nővérem és én, nagy pocakom volt és hirtelen elkezdtem görcsölni. (Ez nem lehet véletlen, pont most vannak női gondjaim, szóval lehet a valós görcseim szövődtek az álmaimba. 😂) Akkor már tudtuk, hogy itt az idő, de sehogy sem tudtunk eljutni a kórházba. Alig bírtam mozogni, nagy nehezen bekászálódtam a kocsiba, amit anyum akart vezetni úgy, hogy nincs is jogsija! Többször is nekimentünk a kerítésnek, aztán mondtam neki, hogy ez így nem lesz jó, nem tud elvezetni addig és kiszálltam. Végül nem jutottunk ki az udvarunkból, nem hívtunk mentőt (ötletem sincs, miért nem az volt az első) aztán pedig felébredtem szerencsére, szóval nem tudom, hogy hol szültem meg. 😂 A legnagyobb poén, hogy Eszter, a becauseimadreamer.gportal.hu szerkesztője is szerepelt az álmomban: itt volt nálunk, ő is pocakkal és szintén szülni készült. Ne kérdezzétek. Komolyan. Csak ne. 😂

3. Hány álomra emlékszel általában? - Mivel írtam, hogy ritkán álmodom, így a nagyobb álmaimra mindig. Bár ezek túl gyorsan merülnek feledésbe, szóval minden esetben leírom őket részletesen valakinek aztán egy screenshotba elmentem. 😃

4. Vezetsz álomnaplót? - Nem, de már lespoilereztem, hogy valamilyen formában mindig megőrzöm az álmaim. Kreativitásom, türelmem és időm sincs álomnaplót vezetni, így megelégszem, ha egy üzenet formájában tartogatom őket, még akkor is, ha soha többé nem olvasom már őket el. Jó érzés, hogy megvannak mind.

5. Milyen sűrűn szoktál rosszat álmodni? - Nekem csak rossz álmaim vannak. Ha nem is kifejezetten rémálmok, akkor csak egyszerűen rossz élmények, különös és beteg dolgok történnek. Sosem értettem, hogy miért ilyen beteg az agyam éjjel, pedig nem is nézek sok horrort. 😁

6. Érthető álmaid vannak? - Szerintetek, a második kérdésben írt válasz alapján: érthető álmaim vannak? 😃 Nem igazán. Mesélek egy párat.

  • Kiskölyök voltam még, mikor az első betegebb álmom született meg. De úgy képzeljétek, hogy tényleg elég pici voltam. A lakásunk épp felújítás alatt volt (az álomban és a valóságban is), a nővérem szobájában ültem édesanyámmal a földön, és a híradót néztük. A szoba teljesen üres volt, a szekrények a helység közepén álltak, csak egy tévé volt a sarokban, azt néztük. Egyszer lépteket hallottam a hátunk mögül, megfordultam, és két űrlény jött felénk. Szóltam anyunak, hogy el akarnak minket rabolni, de aztán kikaptam, amiért szólni mertem, merthogy ő tévézett, és nem törődött velem. Olyannyira, hogy odajöttek hozzám az űrlények és elraboltak, édesanyám pedig észre sem vette.
  • A következő álom kétszer is zaklatott már. Egy csendes utcában voltunk az általános sulis osztálytársaimmal, az utca végéből pedig egy traktor jött felénk, az elején valami éles daráló eszközzel. Sarokba szorított minket, majd egyszerűen bedarált mindenkit. Én el tudtam menekülni, de minden olyan kihalt volt. Egy ház mögött bújtam el, majd mikor tovább szerettem volna futni, észrevettem, hogy pont a pszichopata háza mögé bújtam el, ő pedig a teraszon ült. Nem volt más választásom, futásnak eredtem, ő észrevett és utánam szaladt, elkapott, de nem tudom, mi történhetett, mert felébredtem. Nem sokra rá újra megálmodtam ugyanezt: csak akkor a gimis osztálytársaimmal. A végén pedig miután futni kezdtem, tovább jutottam az álommal, mert miután a pszichopata utolért és elkapott, nyakba szúrt egy késsel és meghaltam.
  • Zombiapokalipszis és szellemek. Ebben az álomban minden szokásosan indult, iskolába tartottam a szerelmemmel (egyébként egy tök idegen srác volt, de az álmomban bele voltam zúgva), mikor egy kerítésből kinyúlt egy kéz és összeroppantotta a koponyáját. Kellemes látvány volt... Mindegy, ez egy nagyon hosszú álom, lényeg, hogy egy zombiapokalipszis tört ki, aztán az álom végén megtudhattuk, hogy a szellemek akartak bosszút állni rajtunk, így megszállták a halottak testét. A végén pedig a szellemek megöltek engem, aztán én is szellem lettem és találkozhattam az összes barátommal, a családommal, mert ők is meghaltak az apokalipszisben.
  • Temetés az udvarunkon. Erre már nem emlékszem pontosan, de az udvarunkon rendeztek temetést, ennyi. Rendesen itt volt a pap, a családunk és feketében voltunk, sírtunk, gyászoltunk. Valakit eltemettettünk az udvarunkban.
  • Az utolsó álom az egyik legrosszabb. Egyedül voltam itthon, kinéztem az ablakon, és egy vámpír állt a pincénken. (Ne kérdezzétek, csak ezt tudom hajtogatni.) Nagyon paráztam, de nem meglepő, mit tett a vámpír? Elrabolt. Elvitt egy erdőbe, ott lakott egy istállóban és ott volt a lova is. Aztán a vámpír és a ló együtt megerőszakoltak. Itt a vége, fuss el véle.
7. Vannak ismétlődő álmaid? - A fentebb már említett traktoros az volt, meg még volt valami, de arra már nem emlékszem.

8. Volt már valaha déjá vu érzésed? - Gyakran van, teljesen hétköznapi dolgoknál is. Akár egy beszélgetésnél is úgy érzem, mintha ez már lezajlott volna egyszer.

Ennyi lett volna ez a TAG, remélem, nem riasztottak el teljesen a történeteim. 😃 Mindenki nyugodjon le, nincsenek pszichopata hajlamaim, de abban biztos vagyok, hogy ezeknek az álmoknak van valami mély jelentésük. Ha értesz ehhez, vagy csupán van valami ötleted velük kapcsolatban, kíváncsian várom a véleményed kommentben!
Egyébként pedig, tényleg ritkán álmodom, amiket itt is felsoroltam, kábé ez volt az összes, amit valaha álmodtam. Ezeken kívül néha még egy-egy teljesen normális álom is becsúszik, szóval no para, nincs bajom idegileg.

2 megjegyzés:

  1. Szia! Valószínűleg ez egy teljesen értelmetlen komment lesz, ha bármi miatt rossz érzéseket kelt benned, akkor csak hagyd figyelmen kívül :') szóval, azt te is vágod, hogy durva álmaid vannak, engem egy idejeérdekelnek az álok, szóval azért okoskodok. Bár visszatérő álmaid a traktoroson, mint mondtad, kívül nincsenek, viszont vannak benne visszatérő motívumok. Igen, az erőszak. Megölnek, megerőszakolnsk, elrabolnak (ebből volt több is, szóval szerintem ez a "legfontosabb). Az álmoknak pedig jelentésük van. Nem ilyen álmoskönyv faszság meg hasonlókra kell gondolni. Hanem, ha nem akarsz rémálmokat, rá kell jönnöd, hogy az elrablás (és a többi) mit jelenr számodra. Nem nehéz. De nem is egyszerű. Csak egy kis önismeret kell hozzá, és hogy gondolkozz rajta, próbáld a mindennapi életedre, a kapcsolataidra vonatkoztatni. A rossz álmok segítenek téged, akármennyire is nem úgy érzed, ha megérted a jelentésüket, akkor fejlesztenek téged. És ha rájössz, miért voltak, mitöbb változtatsz ezen, akkor megszűnnek.
    Remélem, hogy akár egy ici-picit segíthettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Dehogy hagyom figyelmen kívül a kommented, egyik felett sem szoktam ám elsiklani! ;)
      A múltban történtek velem olyan dolgok, amiket nem fejtettem ki a bejegyzésben, viszont ezek a traumák okozhatják az álmaim. Bár már réges-rég túlléptem rajtuk, azért elfeledni őket mégsem lehet. Több bántalmazás és erőszak is ért már az életem során, szóval egyáltalán nem lepődöm meg az álmaimon, igaz, ellenük tenni nem tudok. Hiába, hogy már nem törődöm a múlt ezen részével, ezek az álmok megmaradtak. Valószínűnek tartom, hogy olyan mélyen érintettek ezek a történések, hogy legbelül sosem tudom túltenni ezeken magam, és bár pszichológiailag minden rendben velem, ezek már örökké „kísérteni” fognak. Na nem mintha annyira zavarnának, legtöbbjük igen érdekes és tanulságos, és ki tudja, lehet egyszer egy ilyen álom forgatókönyvi változatából gazdagszom meg. :DD Köszönöm a véleményed! ^^

      Törlés