:): your choice
Kritikák, tippek, motivációk, személyes és még több >

2017. szeptember 30.

083. Vegyes savanyúság } #szeptember

Az idei ősz már most meglehetősen zord, pedig még csak szeptember vége van. Tuti kemény telünk lesz... No de mivel újabb hónapnak érkezett el a vége, ezzel együtt most is sok minden történt velem, ezért is lett a bejegyzés címe az, ami. 😃 Mert elég vegyes vágott rizsa lesz ez, de tőlem már megszokhattátok. Rövid tartalom: sulikezdés, amit vártam, de most már a kukim kivan vele, a felhype-olt idézőjeles randim, elkezdtem készíteni az új designt ide, a blogra és ahw, a félbemaradt #SeptBloggingChallenge, illetve ami még jön.

Szóval szeptember elsején újra iskolapadba ültünk. Idén nem volt bennem semmi félsz, kivételesen mondhatni, hogy vártam az iskolát. Igazából hosszú volt a nyár, nem is volt túl produktív, ezért örültem, hogy újra találkozom a barátaimmal, újra lesz dolgom napközben is, és nem csak a punnyadás fog menni. Persze a várom-a-sulit zsongás az első hét után el is múlt. 😃 Konkrétan nem is magával a sulival van a legnagyobb gond, hanem az emberekkel. Nagyobbra tartják magukat nálad, kiröhögnek, a lelkedbe taposnak, aláznak, fellöknek, flegmulnak, bunkóznak, buszon levágódnak melléd = rád ülnek és nekinyomnak az ablaknak, kibeszélnek direkt úgy, hogy hallj mindent... Had ne soroljam tovább. Lehúzzák az összes energiám és életerőm. Egyik nap egy ilyen gázos buszos eset után már alig vártam, hogy leszálljak, s mikor elérkezett ennek az ideje, annyira menni akartam, hogy nem figyeltem, és lazán nekisétáltam a busz ajtajának... 😃 Aztán csak morogtam az orrom alatt, mert még nevetni sem volt erőm, pedig mindig nevetek magamon, mikor valami hülyeséget csinálok...

Bár már majdnem 2 hetet hiányoztam szeptember közepén, mert halálosan beteg voltam, ennek köszönhetően ráadásul úgy lemaradtam a tananyagokkal, mint a cica. Aztán mikor ismételten mentem, tízmillió dolgozat és felelés várt rám. Bár eddig még egyiket sem írtam meg, mert mostanában szerencsenapjaim voltak, így kaptam egy kis haladékot. No de még csak szeptember van, nem is tél, ha már most ennyit betegeskedem, mi lesz velem később? Na mindegy, amíg itthon voltam, rengeteget foglalkoztam a blogjaimmal, szóval legalább ilyen téren hasznos voltam. Szóval vegyes érzésekkel telt a szeptember suli szempontjából.

Nem húzom tovább a szót, mindenki tudja, miért is gyűltünk itt össze valójában. (Nem, nem lettem pap, nem esketek. Vagy ezt nem is akkor szokták mondani? 😃 Ahh, nagyon kész vagyok.) Szóval igen, emlegettem már nektek is az idézőjeles randim, ami egyébként egyáltalán nem volt randi, ezért teszem idézőjelbe. Nem tudom, minek lehet nevezni. 😃
Minden ott kezdődött, hogy még júliusban találkoztam VELE, egy sráccal, unokatesóméknál. A suliban többször is láttam már, egy évvel felettem jár, és esküszöm, hogy ő a suli leghelyesebb sráca. Nagyon meglepődtem, hogy pont Fanniéknál találkozom újra vele, nem számítottam rá. Ez indította meg a lavinát. Pontosabban inkább az, amit írtam ebben a bejegyzésemben is, hogy augusztusban ismét találkoztunk és kaptam TŐLE egy virágot. (A sztorit az emlegetett posztomban elmeséltem, nem írnám még egyszer le.) El voltam varázsolva, szerettem volna még találkozni vele, a kérdés már csak a hogyan volt. Valójában a nővérem évfolyamtársa, de ő nem ismeri, ezért nem tudott ilyen téren segíteni. Ezért jött az idióta ötlet, hogy mondom Fanninak, hogy mi lenne ha véletlen pont akkor áthívná Ő(ke)T magukhoz, mikor én is hivatalos vagyok hozzájuk, mivel ő jóban van VELE és az öccsével is (aki egyébként kb. Fannival egyidős). Nem hülye a lány, leesett neki, hogy tetszik nekem, ezért nagyon bezsongott, el is intézett egy talit (múlthét) szombatra. Vártam már, de akkor még nem tudtam, mit vállaltam. De nem akartam én magam megkeresni ŐT, esetleg találkozóra hívni, mert mégiscsak kétszer találkoztunk ezelőtt, nem is ismerjük egymást. Ezért is voltam ennyire kíváncsi rá.
Eljött a szombat. Délután négyre mentem, Fanni megígérte, hogy főz nekünk, mert imád főzni, de meg volt csúszva vele, ezért beálltam segíteni neki, amíg a fiúk is megérkeztek. Aztán megjöttek, eleinte zavarban voltak (valószínűleg miattam - gondolom -, mert full idegen voltam), de ők is beálltak hozzánk főzni és feloldódott a hangulat. Leginkább azért, mert nagyon bénák voltak, csak hátráltattak minket, és mi ezen jókat mulattunk. Aztán ettünk, dumcsiztunk közben, de utána jött csak a java... Fanni mondta, hogy kitalált egy meglepetést nekünk. (Mondom jajjnekem, nehogy már összeadjon itt minket vagy valami, mert képes rá.) De szerencsére „csak” egy tábortűz kíséretében felelsz vagy merszeztünk. Maga a tűz csodálatos volt, tényleg megvolt az őszi tábortüzek feelingje. Az meg már csak dobott a dolgon, hogy Ő szemben ült velem, és a tűz homályában is milyen helyes volt. 😃 (Remélem én is jól néztem ki.) De ahogyan mélyedtünk a kérdésekbe, úgy éreztem magam egyre kellemetlenebbül.
A végén már úgy voltam vele, hogy nem kellett volna erőltetnem a találkozást. Többek között kiderült RÓLA, hogy az egyik osztálytársam az exe, akivel mellesleg jó barátságban vagyok. Maga a szitu is nagyon ciki volt, mindkettőnkön érződött, hogy bazzeeeeg...  De a nap csúcspontja az volt, mikor rám került a sor: mertem volna. Jött a szokásos kérdés: felelek, vagy merek? Előbbit már annyiszor választottam, hogy muszáj voltam újítani, lesz, ami lesz. Hát nem kellett volna. 😅 Fanni és öcsi vihogva sugdolóztak és már ekkor sejtettem, hogy ellenünk szövetkeznek. Mikor jött a feladat: csókoljam meg őt. (Igazából mikor kibökték, mindketten sokkot kaptunk.) Ők ezt nagy poénnak találták, mert még kölykök, de mi (legalábbis én tuti) már nem annyira. Alapból nem csókolózom csak úgy idegenekkel, főleg azután nem, hogy kiderül róla, hogy az egyik barátnőm exe. Én felhoztam az érveim, a kölykök persze fujjogtak, hogy csak magyarázkodom, mert valójában túl gyáva vagyok megcsókolni. (Jó, ebben is van valami.) Szerencsére (?) Ő is tiltakozott, legalábbis miután közöltem, hogy ezt nem teszem meg, mellém állt és elmagyarázta a kölyköknek, hogy ez nem így működik. (Legalábbis a nőknél nem, náluk azért más a helyzet. 😃) Szóval annyiban maradtunk, hogy nem kell megtennem. Ezek után érezhetően megváltozott a hangulat, Fanniék durciztak, én meg nem mertem többé rá nézni a srácra, meg ezentúl Ő is nagyon szótlan lett. Már nem éreztem jól magam, az egész erőltetett és ciki volt. Ezek után hamarosan be is fejeztük, mert későre járt, vak sötét is volt, ezért Ő felajánlotta, hogy hazavisz kocsival, mert nem lakom közel Fanniékhoz. Már csak ez kellett... Persze elfogadtam, mert a kukimnak volt kedve éjszaka egyedül hazamenni. A kocsiban maradt a fagyos hangulat, nem is szóltunk egymáshoz egy darabig. Aztán bátorkodott megkérdezni, hogy van-e még valami oka annak, hogy nem csókoltam meg? (Vajon arra célzott, hogy van-e barátom? Idk.) Továbbra is azt mondtam, hogy nem ismerjük egymást és nem vagyok olyan, aki így pukkmukk csókolózik valakivel. Meg próbáltam azzal oldani a hangulatot, hogy viccelődni próbáltam, hogy meg voltam fázva, még a végén megfertőztem volna. Ezen derült egy kicsit, de egyikünknek sem lett jobb kedve. Alig vártam, hogy hazaérjek és vége legyen.
Hogy ezek után mi lesz, azt nem tudom. Nem szeretnék semmit egy barátnőm exétől sem, szóval valószínűleg semmi. De talán beszélnem kellene a barátnőmmel erről a dologról... Vagy talán nem.

Na de viduljunk fel. 😃 Múlthét pénteken belevágtam a következő designba, amit ide, a blogra szánok, és azt kell hogy mondjam, szerintem ez lesz a legjobb kinézetem. Ennyi időt egyetlen egy kinézetbe sem öltem még bele, még a legelsőbe sem. Csomó-csomó újítást alkalmaztam, bátrabb voltam, kísérleteztem, és olyan dolgokat eszközöltem rajta, amit eddig még nem próbáltam. Például a fejlécet is kódoltam (igen, erre ilyen rohadt büszkének kell lennem, mert xmlben egy igazi kínszenvedés volt kivitelezni), de majd meglátjátok, miről is beszélek. Maga a kinézet friss lesz, kiéltem természetmániám és a kedvenc színem (kék) használtam hozzá, és annyira engem tükröz, illik hozzám. Ez az első kinézetem, ami maximálisan én vagyok. Eredetileg november végén szerettem volna kinézetet cserélni, de biztosan előbb felrakom, mert nem fogom kibírni addig.

Bizonyára feltűnt, hogy a Szeptemberi Blog Kihívást csak úgy a közepén abbahagytam. Ez azért történt, mert meguntam. Nagyon monoton bejegyzések születtek, bár az elején élveztem, a közepe felé már alig vártam, hogy abbahagyjam. És jól tudjátok, hogy kényszerből egy bejegyzést sem publikálok! Jobbnak láttam, ha nem csinálom végig, hiszen ahogyan észrevettem, nektek sem volt időtök minden nap újabb bejegyzéseket olvasni.

El ne felejtsem: a szeptember vége azt is jelenti, hogy megírtam a második BLOGAJÁNLÓM! « Ha még nem olvastad, feltétlen lesd meg, mert ismét egy szuper blogot mutattam be. ♡

Kidumáltam magam, jöjjön az összegzés. :3

Legjobb élmény: Fanni születésnapja, mikor a virágot is kaptam. Akkor ez nagyon feldobott, illetve a buli is tök jó volt, imádok együtt lenni a családommal és hülyülni.

Szeretném elfelejteni: A „randim.” Még mindig rosszul érzem magam, ha visszagondolok arra, amik történtek. Lehet túlzásnak tűnik, de megélni nem volt kellemes érzés.
Ja meg azt is jó lenne kiverni a fejemből, hogy az egyik tanár folyton aláz engem az egész osztály előtt, alaptalan vádakkal. (Bár mivel mindig újra és újra megtörténik, elég nehéz elfelejteni... De már csak ezt az évet kell túlélnem vele!!!)

Különleges emberek, akikkel találkoztam: Esküszöm, hogy a mostani kilencedikesek a gimiben igazi angyalok! Kedvesek, udvariasak, szóval a nagy részük szimpi. Persze kilencedikben még mi is ilyenek voltunk, jövőre majd elmúlik náluk is. 😃

Emlékezetes pillanatok: a suli első napja: kiéltük magunkat barátnőmmel, akivel egész nyáron nem láttuk egymást ⏩ az első dogára tanultam, ötös lett (s csak így tovább Thea!) ⏩ úgy érzem, hogy ebben az évben egész jók lesznek a jegyeim, sok kedvem van most tanulni ⏩ nekimentem a busz ajtajának, és bár mondtam, hogy akkor ideges voltam, azért így visszagondolva elég vicces ⏩ rengeteget foglalkoztam a blogjaimmal, köztük a Blogger Queenssel is ⏩ csináltam BQ-ra is új dizit, lessétek meg! ♡ ⏩ kiléptem egy bizonyos Facebookos chat csoportból, ami bár szomorú, de most már kicsit megkönnyebbültem, mert túl sokat írkáltam oda és emiatt hanyagoltam a fontosabb dolgaim, de végre jobban koncentrálok az életemre ⏩ végre beszereztem egy ronda karácsonyi pulcsit ⏩ meg még sok minden, de nagyon hosszú lett ez a bejegyzés, szóval nem sorolom tovább 😃

Ebben a hónapban nem tettem: Fhuh, ennyi történés után létezhet valami, amit nem tettem meg? 😃

A jövő hónapban jobban csinálom: Nem erőltetem azt, ami nem megy. Na meg nem kéne fiúk után futkosnom sem, haha. 😒


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése